2015. március 12.

Március 12. csütörtök – A mai nap különösen kézenfekvő lehetőséget ad arra, hogy spirituális értelemben elmélyüljünk és megismerjük a lélek rejtettebb, kevésbé sem szembetűnő működéseit.
Kezdő utazók kedvéért mondjuk el, hogy a spiritualitásnak köze nincs jósláshoz, jövőbe tekintgetéshez, meg rózsaszín illúziókhoz. A spiritualitás kőkemény önismeret.
Aki ezt az utat járja, az tudja, hogy minden kérdésre magában találja meg a választ. Minden engem tükröz. Amikor valamire indulatba jövök, az azért lehetséges, mert bennem van az a valami, amire a külső tükör rámutatott. Amikor indulatba jövök, akkor magamba kell néznem, mert bennem van valami javítandó, amiről jelzést kaptam. Oka van, hogy az a valami belőlem előbukkant. Csalódás sincs, csak önbecsapás. Csalódni csak akkor tudunk, ha elvárásokat és feltételeket támasztottunk valami, vagy valaki iránt, illetve, ha nem szereztünk elég ismeretet arról, amit ennek hiányában csak elképzeltünk. Az igaz szeretet márpedig feltétlen.
A mai nap szól tehát a lelkünk kutatásáról, saját erőink, ösztöneink tudatos működtetéséről és már a gyógyító erők működtetéséről is. Ha bármivel kapcsolatban csalódást, kételyt, elvárásokat észlelnénk magunkon, akkor csípjük fülön a kis vadócokat és kemény önszembesítéssel tisztázzuk, hogy nem kívánunk az önzőségek és függőségek csapdájában vergődni! Sokkal kellemesebb, ha egységbe kerülünk önmagunkkal és megállunk a saját lábunkon (csak hát a kellemeshez a kellemetlenen át jut az ember.. van így néha).
Minden esetre, aki meri meghaladni önnön korlátozásait, átlépni a maga által húzott határokat és komfortzónát, elfogadni a kihívásokat, belenézni a legmélyebb mélységekbe, az ma jól jár.
Meg később is…

Zentai Anna