2015. március 14.-15.

Március 14. szombat – 15. vasárnap

 A hétvégén a Hold által folytatódnak a lelki beavató élmények. Szombaton a Tejúton jár a Hold, majd vasárnap már a Nyilas fényhozó részénél, ahol leszállítja nekünk az utóbbi két napban megszerzett isteni tudást, erőt, gyógyító-emelő erőket. 
A Vénusz a Halak csillagkép alatt jár, csütörtöktől már nem csak a visszaúszó, de a felfelé úszó hal csillagait is érinti! Így érzelmi-párkapcsolati-női vonatkozásokban, vagy művészi alkotások terén már érezhetjük, hogy eljött a lehetőség a kiemelkedésre, könnyebben elbocsátjuk a lehúzó erőket, megoldjuk feladatainkat és áldozatos munkával törekszünk az égi minőségek felé. Vasárnap ettől még lehet egy kis csavar az érzelmekben, ami egyértelműen felfelé segít.
A szombat kitűnően alkalmas lelkizős beszélgetésekre, meditációra, megérzések és érzések erősítésére, tisztázásra. Az egyre inkább lelassult Szaturnusz, az elrendelt idő, a tapasztalatok által megszerzett bölcsesség, a lényegi értékekre mutató bolygó, e napon kezd (látszólag) hátrálni (valójában a kozmikus rend szerinti irányt veszi fel). Talán volt már róla szó, de tudatosítsuk: a Szaturnusz az, aki rámutat a meghaladandó határokra! Tehát nem fal, hanem határ, nem az, ami előtt megtorpanni kell, hanem éppen az, amit meghaladva fejlődünk! Szól önértékelésről, önmeghaladásról, az igazán életképes dolgok észrevételéről és az igazi küldetés felvállalásáról. Ezek alapján gondoljuk végig a jelen helyzetünket!
Vasárnap már nagy erők tombolnak a lélek szintjén, szenvedélyes, vagy szélsőséges élmények, impulzusok is érhetnek, ám épp ez által tudjuk megvalósítani a korlátok elengedését, a tisztítást, a szabadulást. A sugallatok folyamatos segítséget nyújtanak.
Mindemellett a jelenlegi időszak arra is kíváncsi, hogy mennyire tudunk megválni mindentől, amit eddig ön-mag-unknak hittünk, képesek vagyunk-e feladni szubjektív nézeteinket a Nagy Egészbe való csatlakozásért, el tudjuk-e fogadni a másságokat, tudjuk-e szeretni, (meg)érteni és (át)érezni ugyanúgy, mint azt, amivel eddig azonosultunk? Elfogadjuk-e, hogy ami „más”, az nem rossz, nem negatív, hanem egyszerűen csak különbözik és ugyanúgy az isteni része, mint mi magunk vagyunk?
Meglehet, épp ezek az eddig elfogadatlan másságok azok, amik speciális esetekben előre visznek, kiteljesítenek.

Zentai Anna