2014. február 22. – 23.

Február 22. szombat – 23. vasárnap – Fény a Mélyben

 A szombat és a vasárnap most is kissé eltérő élményeket hozhat – szombaton érdemes bátran állni a próbák és kihívások elé, mert sokat fejlődhetünk, elsősorban érzelmileg. Vasárnap pedig kifejezetten mély, intim, meghitt pillanatokat élhetünk, de a mélyen magunkba rejtett, eltemetett dolgok is megvilágításba kerülnek – nincs mitől tartani, sőt! A mélységekben most sem sötét árnyakat, hanem ragyogó aranysugarakat találunk! Pár dolgot érdemes észben tartani: az egyik az őszinteség, minden időben, helyzetben, értelemben és formában. Soha nincs olyan titok, ami rejtve maradna, ráadásul tudat alatt mindenki fog mindent, úgyhogy felesleges időpocsékolás a titkolózás. Sokkal könnyebb a dolgunk, ha a teljes igazságra törekszünk, mindenben, mindenkivel – akivel a leginkább kellemetlen, azzal pláne! A másik szem előtt tartandó dolog a félelem kezelése. Először is, választható dolog, hogy működtessük, vagy ne. Persze, megtalál, időről időre. Ez a dolga. De mindig van egy tisztán felismerhető pont, amikor lehet választani: félelemből, vagy szeretetből akarok cselekedni/élni? A félelem más esetekben útmutatóként is szolgál, tehát amikor van egy nagy vágyunk, és ennek érdekében félünk megtenni, meglépni valamit, akkor biztosak lehetünk, hogy épp az a helyes út. Mindennek, ami most történik velünk, a hátterében a felvett terhek és gátló tényezők lerakása, a tisztítás, a szabaddá válás áll. Hiába mondjuk, hogy leéltünk fél évszázadot valamiben, és nem akarunk megváltozni, a sorsot ez nem érdekli, ő még többet akar nekünk, és az emelkedés, a szabadulás, a kiteljesedés lehetőségét adja. El is fogadhatjuk, ehhez persze fel kell adni eddigi eszméinket, és beáldozni a büszkeségünket, de végül úgyis kiderül, hogy sokkal jobb lesz, mint volt. A lélek és a tudat legmélyebb, legrejtettebb működéseire láthatunk rá e napokban. Tiszta megvilágításba kerülnek a mélységek, és ez szabaddá tesz. Egy magasabb szintű állapotban megjelenhet az önfeláldozó szeretet (és ez itt nem mártírkodást jelent!). Az a tiszta, teljességgel önzetlen, minden önös érdeket a háttérbe állító szeretet, amely képes önmagát feláldozni azért, hogy a másik érvényesülni tudjon. Nézzünk magunkba: mivel kapcsolatban jelent meg bennünk mostanában a féltés, a féltékenység, az az érzés, amikor önmagunkat akarjuk előtérbe helyezni? Na, itt a kulcs. Bármi miatt van rossz érzésünk, azt ideje elengedni, meghozni azt az áldozatot, hogy nem saját magunkat toljuk előtérbe, hogy figyelünk a másik igényeire és lelkére, vágyaira. Magas szinten már az együttérzés, az egység tudata jelenik meg. Bármi is van, az a pillanatnyi állapot. Biztosak lehetünk benne, hogy tegnap másképp volt és holnap újra fordul majd a kocka. Ami van, az okozata annak, ami volt. (Szinte biztosak lehetünk abban, hogy akiről most azt hisszük, gonosz boszorka és nekünk akar ártani, vagy sikeresebb abban, amiben mi magunk akarunk azok lenni, azzal egy másik életben mi magunk toltunk ki elég rendesen. Karmikus szintű, évszázadokon át nyúló sebeket tudunk most gyógyítani, mégpedig puszta szeretettel!) Ideje helyreállítani az egységet, a szeretetben való együttműködést. Ami lesz – annak előteremtésén fáradozunk éppen, és ha ezt őszinte, tiszta szeretetből, igaz szívvel, nemes lélekkel tesszük, akkor ez a legtöbb, amit tehetünk.

Zentai Anna