2014. december 08.

December 08. hétfő – A mai nap a világos megértés napja és ez alkalmas leginkább azon beszélgetésekre, amikben ideje végleges búcsút intenünk a már nem működő, méltatlan, vagy idejétmúlt minőségeknek. Ne is csodálkozzunk, ha a mai beszélgetések mélyre hatolva (akár egy pillanat alatt is) rávilágítanak arra, hol a hiba, inkább adjunk hálát azért, hogy erről is tudomást szereztünk, hiszen amit most feláldozunk és átalakítunk magunkban, annak igazán gyümölcsöző eredménye lesz, akár több síkon is.
A belső értelemben meghozott áldozat szerepe most hangsúlyos – a fényt adó Nap és az értelem bolygója, a Merkúr együttállása ugyanis a legmélyebb belső munkák, beavatások és varázslatok helyszínén történik. Alapelvként az Oltár csillagképet láthatjuk, így ha most feláldozunk egy önmagunkban felismert, tudvalevőleg alacsony szinten működő magatartást, minőséget, akkor jó esélyünk van a szintemelkedésre. A Skorpió felett, a Kígyótartó alatt látható az együttállás – minden arról mesél, hogy nem külső, hanem belső irányításunk tudatában érdemes haladni az úton, kézben tartani sorsunkat (nem kívülről várni azt!), megölni magunkban minden, ettől visszatartó, lehúzó minőséget. Miben tudunk most önállóbbak lenni? Érdemes elgondolkodni ezen… Az együttállás felett pedig a Zuhanó Herkules csillagai ragyogják az egó-oldal feláldozásának idejét, a halhatatlan, vagy hosszú távra szóló, magasabb rendű minőségek érdekében.
A Hold ma az érzékeny, intuitív, gondoskodó Rák jegyében jár – lefelé tart a Tejútról, érezhetitek ti is, hogyan nyílik meg az érzékelés, jönnek le egyértelműen az infók, meglátások. Most mindannyian bírjuk egy kicsit a rák Hold együtt érző, odaadó, anyáskodó hajlamát. Mögötte az Ikrek lábai a két különböző oldal megtapasztalásáról, illetve ezen élmények tudatában, a magasabb szint felé való elindulásról, lépésről szólnak!
A délutáni órákban kicsit megmutatkoznak a mélységek-magasságok, a szenvedélyesség íze, mindez által a szabadulás óráit éljük. Most érdemes ráérezni arra, mennyire fontos, hogy hűek legyünk önmagunkhoz, akkor is, ha kőkemény akadályok állnak előttünk (akár puszta külső elvárásokból) és ezzel a belső tudatosság-állapottal meghaladjuk a (képzelt) határokat, felszabadítsuk az eddig korlátozott érzéseket.
Van úgy, hogy a véget érés és az elindulás nem alkot időbeni rendet. Lehet, hogy még be sem fejeződött valami, máris indul az új – éppen azért, mert annak ereje és lendülete kell az előző lezárásához, mert ez mutat meg olyan magasabb minőséget, amely által már nem csak reméljük, de látjuk, hogy létezik és élhető.

Zentai Anna