2014. április 08.
Április 08. kedd – Hétfőn (és az elmúlt időben) megvolt a lehetőségünk, hogy összevessük a különböző lehetőségeket, helyzeteket, kapcsolatokat és esélyeket, végiggondolva, szívünkben érezve azt, hogy melyik épít, gazdagít, melyik ad jóleső érzéseket, melyik teljesíti ki életünket – és melyik az, amely által nem kap maradéktalan izzást a szívünk, amely nem tölt el elégedettséggel, nem boldogít. Aki még egy kicsi kételyt is érez döntésében, annak javaslom, ne keverje bele érzéseibe a félelmeket és az önzést, ne szabjon feltételeket és ne határozzon meg semmilyen elvárásokat ahhoz a helyzethez, amelyhez a szíve valójában húzza, fogadja feltételek nélkül, amit az égiek küldenek (akkor is ha nem egyezik az eddig idealizált képpel) és ha nem képes erre, akkor ne a másik félben, hanem önmagába nézve keresse meg: vajon miért? Legtöbb esetben az elvárások a félelemben gyökereznek, amire pedig semmi szükség. Ha mindig is vártunk valamire és egyszer csak ott terem előttünk, elfogadhatjuk, de akár el is utasíthatjuk, a döntés szabad akarat kérdése. Láthatjuk azt is, hogy a lényegi célok arra vannak, amerre a leküzdendő, megerősödést hozni kívánó, nagy akadályok – vagy maradhatunk a langyos vízben és a siránkozásban, hogy nekünk soha nem jön meg az, amit szeretnénk, illetve jaj de félünk lépni, mert mi lesz akkor? – elárulom, az egész Univerzum csak a lépésünkre és a döntésünkre vár, amely, ha fejben már eldőlt, kapukat nyit meg, utakat tol egyik irányból a másikba, az égiek pedig kezüket összecsapva tapsikolnak és ontani kezdik az eddig várt lehetőségeket. Csillagnyelven szólva: a Hold ma a Rák csillagkép szeretve befogadó, megnyíló ágánál halad. Erről szól a történet: mire nyílunk most meg? Mit engedünk – és mit nem engedünk az életünkbe lépni, vagy ha már belépett, fejlődésnek eredni, növekedni? Most is a Szív, és csakis a Szív tudja, mi az Igaz Út! Itt az ideje hallgatni rá! A lelkizős, érzelmes beszélgetéseknek és érzelmeket gerjesztő impulzusoknak van ideje. Új, más, jobb, szebb idők kezdete van – lássuk meg ezt mindazokban a történésekben, melyek továbbra sem véletlenül találnak ránk! Érzelmi félelmeket, féltéseket és függéseket ideje letenni, kilépni az önsajnálatból és engedni a mélyebb megéléseknek, az „én” helyett a „mi”-ben gondolkodni. Ha pedig olyan gondolatunk támad, hogy ezt valamiért nem lehet – akkor vegyük észre, hogy ez egy bevett program és ha az én tapasztalatom más, akkor nem kell elhinnem azt, aminek az ellenkezőjét tapasztaltam.
Zentai Anna